Bogrács – A magyar férfi szentélye a kert közepén
A bogrács nem csupán egy főzőedény, hanem egy életérzés, egy rituálé, egy szent hagyomány, amelyben az üst köré gyűlt férfiak szakértelemmel kevergetik a leendő remekművet. És persze közben kritizálják a szakácsot. A bográcsozás lényege nem is maga az étel (bár valljuk be, egy jó pörköltért még a legnagyobb kritikus is sorba áll), hanem az együtt töltött idő, a füstszagú póló és a végén az elégedett böfögés.
Bogrács méret – Minél nagyobb, annál jobb! Vagy mégsem?
A bogrács kiválasztása során a legnagyobb dilemmát a méret okozza. Egy 6 literes bogrács jó egy kis baráti összejövetelre, de ha egy egész falu érkezik, akkor bizony egy 50 literes üst lesz a nyerő. Itt jön a képbe az örök szabály: mindig nagyobbat vegyél, mint amennyit elsőre gondolsz! Ha marad a bográcsban, másnap is meg lehet enni, de ha elfogy az utolsó falatig, akkor mindenki rád fog nézni szemrehányóan, mintha legalábbis elraboltad volna a vacsorájukat.
Bogrács és a tűz – Amikor a férfi szeme felcsillan
A bográcsozás elengedhetetlen kelléke a tűz, és ezzel együtt a férfiak ősi ösztöne is előtör: „Tüzet kell rakni? Ezt bízd csak rám!” – hangzik el, majd mindenki nekiáll ágakat törni, száraz fát keresni, vagy legalábbis véleményt mondani arról, hogy „így soha nem fog begyulladni.” A tűzrakás egy külön tudomány, amelyben mindenki profi (legalábbis elméletben), és ahol végül általában egy flakon benzinnel oldják meg a problémát.
Bográcsozás etikett – Aki keverget, az nem menekülhet a mosogatás elől!
A bográcsozás egyik legszebb hagyománya a közös munka: valaki aprít, valaki kavargat, valaki pedig messziről figyeli az eseményeket egy sörrel a kezében, bölcs tanácsokat osztogatva. De van egy alapszabály, amit kevesen tudnak: aki kevergeti az ételt, annak mosogatnia is kell! Igen, a füstös, zsíros, odakozmált bográcsot ki kell suvickolni, és nincs kibúvó. Szóval legközelebb, amikor valaki túl lelkesen kavarja a pörköltet, finoman emlékeztesd rá, hogy a végén vár rá egy kis plusz feladat is, a mosogatás.
